K., az üreg

- Képzeld, tudok egy lábon korcsolyázni, és virágokat festeni, és már megtanultam a Süss fel napot is furulyázni, és képzeld van új szeretőm, A., akivel már kézen fogva járunk az utcán, de a többiek még nem tudják. Pszt, ne is mondd senkinek, jó? K., nehogy eláruld valakinek, hogy nekem van új szeretőm, akivel kézen fogva járunk az utcán. És képzeld voltunk a pékségben, meglátogattuk a kenyereket, de nem kaptunk nápolyszeletet, ó. Van rágód, K.? Úgy kívánom, júj, köszi. Honnan van? Együtt alszunk ma? Holnap jön a bolyhos, fehér, dél körül, tudod? K., tudod? De együtt alszunk? Az emeleten, a földön, és titokban játszunk majd, a sötétben játszunk, halkan. Jó? K., jó lesz? Hiányoztál, K. szagod van, mmm. Úgy várom a keddet, ugye együtt leszünk? A jövő héten csak ketten leszünk itthon. És vigyázol rám, igaz? Úgy vártalak. Boldogat, tetszik? Most már van saját fád. Jaj, képzeld beszélek álmomban, és visítok is. Te horkolsz? Vöcsök vagyok, nééézd.

- Milyen ügyes vagy, cicám. Nem mondom senkinek, dehogy mondom. Tessék. Nincs kedvem pokrócokat, paplanokat rázni ma, és nem játszunk a sötétben, nem szabad. És ö(ü)reg vagyok már ehhez. Együtt leszünk, igen, vigyázok rád. A fa nagyon édes, horkolok, ha fáradt vagyok. Fáradt vagyok, most ne ölelj, ne nyálazz össze, vedd a kezed onnan! Ó.

Bocsáss meg. (Holnap gyűjtök veled bogarakat az udvaron.)