2013. május 31., péntek

Fohász

Legyen uram és istenem, legyen totemem, védőszentem, földre szállt és megtestesült, legyen egy velem: a létem. Távolról kísérje emelkedő és mélyrepülésem, rántson vissza, ha megtévedtem, hogy ne fájjon annyira hazaérkezésem. Adjon mindig annyit, amennyit megbírok: türelmet, gerincet, alázatot és némi szerénységet. Szeretetet és hamuba sült pogácsát az útra, látást és tudást hogy ne vesztődjek el újra és újra. Adjon lágy ösvényt, amit biztosan látok, és ahova mindig visszatalálok, ahova tudom, vég nélkül visszavártok. Építsen csatornát is belém, hadd peregjen messzi, ami nem tapadhat, hogy elengedjem, ami már nem maradhat. 

Adjon nyelvet, hogy általa gyógyítani tudjak, és adjon éles elmét, hogy emlékeimbe rajzoljalak. Adjon magányt és időt, hitet és teljességet. Ne kíméljen, sújtson és leckéztessen: állítson elém egyenlő küzdelmet, félelmet, magas gátakat és sötét tengereket. 
És ez az uram-istenem-totemem-védőszentem legyen a lét(el)em: a test-vérem.

Könyörgöm, legyen fény.

1 megjegyzés: