2013. május 31., péntek

Fohász

Legyen uram és istenem, legyen totemem, védőszentem, földre szállt és megtestesült, legyen egy velem: a létem. Távolról kísérje emelkedő és mélyrepülésem, rántson vissza, ha megtévedtem, hogy ne fájjon annyira hazaérkezésem. Adjon mindig annyit, amennyit megbírok: türelmet, gerincet, alázatot és némi szerénységet. Szeretetet és hamuba sült pogácsát az útra, látást és tudást hogy ne vesztődjek el újra és újra. Adjon lágy ösvényt, amit biztosan látok, és ahova mindig visszatalálok, ahova tudom, vég nélkül visszavártok. Építsen csatornát is belém, hadd peregjen messzi, ami nem tapadhat, hogy elengedjem, ami már nem maradhat. 

Adjon nyelvet, hogy általa gyógyítani tudjak, és adjon éles elmét, hogy emlékeimbe rajzoljalak. Adjon magányt és időt, hitet és teljességet. Ne kíméljen, sújtson és leckéztessen: állítson elém egyenlő küzdelmet, félelmet, magas gátakat és sötét tengereket. 
És ez az uram-istenem-totemem-védőszentem legyen a lét(el)em: a test-vérem.

Könyörgöm, legyen fény.

2 megjegyzés:

  1. Uram, mondhatnám, hogy bocsáss meg, nem tudtam, mit beszélek, de hiszem, nem kértem volna olyan terhet, amit ne bírtam volna el.

    Megadtad a magányt, a félelmet, a magas gátakat és sötét tengereket, s velük együtt a temérdek tanítást is, uram. Lecsupaszítottál, megedzettél, aztán azt mondtad, szükséged van rám, hogy olyannak maradjak, amilyennek mindig is ismertél. Uram, itt állok előtted... kész vagyok a jóra. Leteszem a múlt terheit, szeretettel búcsút intek a szorongató gondolatoknak, az életellenes energiáknak és a tisztátalan lelkeknek, de a tudás örökké enyém.

    Köszönöm, uram, az értelmet, az érzelmet és az életet. Köszönöm, hogy itt vagyok, hogy kitartottam, hogy nyertem és veszítettem, hogy hittem és reméltem, hogy botorkáltam és haladtam. Köszönöm azokat, akik ezalatt velem voltak, és azokat is, akiket más utakra sodortál. Ma már tudom, ennek is így kellett lenni. Köszönöm, hogy megtanítottál magam lenni, egyedül is túlélni, szavaimat és tetteimet figyelni, másokat nem ítélni. Megbocsátani és elengedni, apró sikereket értékelni, ne a kinttől függeni.

    Hosszú utat tettem meg a jelenig, köszönöm, hogy fogtad a kezem.

    Megértem a változásra. Megértem az örömökre, uram. Akarom a boldog életet, az EGÉSZséget, a nyugodt vizeket.

    Lebontom a magas gátakat, szeretteim érkeznek, és én is megérkezem végre nektek. És már nem félek, biztosan állok gyönyörű lábaimon, és az égbe kiáltom:

    Uram, kérlek adj örömet,
    boldogságot,
    egészséget,
    csodákat,
    magabiztosságot,
    határozottságot,
    rugalmasságot,
    békét,
    szeretetet,
    elfogadást,
    erőt,
    tiszta gondolatokat, szavakat, érzéseket és tetteket.

    Tudom, hogy alig vártad, hát legyen így.

    Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

    VálaszTörlés