2012. november 18., vasárnap
Tél
2012. október 23., kedd
Szeret, nem szeret
Kihúzta két fogam is, tiszta erejéből, én meg lerúgtam a tartóállványát. Dühösen elrohant.
2012. szeptember 8., szombat
Irónia
2012. június 16., szombat
Karma
2012. április 8., vasárnap
(Neg)édes
Nem sírok, csak épp tormát reszelek, vöröshagymát is vágok mellé, és még be is ment valami a szemembe, jaj. A szomszéd nő nincs kómában, csupán úgy döntött, egy huzamban alussza le életének összes nyolc óráját, és Mama csak pihen mesemondás közben. Nem veszekszünk, csak hangosan beszélgetünk, majd hirtelen sok dolgom lesz a fürdőszobában, neki máshol. Működik, de ma rossz napunk van. Szeretlek, de erre most nincs időm. Nem szeretem, csak megszoktam a maceráit, és különben is jobb, mint egyedül. Nem ragaszkodom a komfort zónámhoz, de tűnj innen. Az aranyhal nem döglött meg, csak sütteti a hasát a víz tetején. Boldog vagyok, csak épp fránya az időjárás. Finom, de nem kérek többet, köszönöm. Ez nem való, csak álmodom. Nem goromba szegény, otthonról hozza, szeretethiányos, fáradt, ilyen ő, hagyd. Most jó, de ki tudja meddig. Nincs idő, mégis elkésel. Utálod, de kell a pénz(e). Mosolyogsz, ám fogad között a kaktusz. Otthon voltam, közben ádehogy, te kis naív. Megbocsájtom, de nem felejtem. Elfelejtem, mégis ott van. Kedvencem, csak épp nem jut eszembe a neve. Összeköt vele a tél, úgy teszünk, mintha mégsem. Hiányzik, de nemár. Nem baj, aztán fél napig néma. Jó vicc, de nem értem. Berúgtam merénolyantökös (ugyeugye?), pedig nem bírom. Ünnepelünk, mit is? Tudtam, hogy tegnap, csak nem volt lehetőségem. Nem hallottalak, nem láttam, nem, tényleg? Hirtelen mennem kell, majd folytatjuk, aztán sohasem. Szép napot, rohadnál meg.
Ez a mi titkunk, és nem árulom el senkinek. Hogy hazudsz.
(.méghozzá minden percben.)
2012. április 7., szombat
K., az üreg
- Képzeld, tudok egy lábon korcsolyázni, és virágokat festeni, és már megtanultam a Süss fel napot is furulyázni, és képzeld van új szeretőm, A., akivel már kézen fogva járunk az utcán, de a többiek még nem tudják. Pszt, ne is mondd senkinek, jó? K., nehogy eláruld valakinek, hogy nekem van új szeretőm, akivel kézen fogva járunk az utcán. És képzeld voltunk a pékségben, meglátogattuk a kenyereket, de nem kaptunk nápolyszeletet, ó. Van rágód, K.? Úgy kívánom, júj, köszi. Honnan van? Együtt alszunk ma? Holnap jön a bolyhos, fehér, dél körül, tudod? K., tudod? De együtt alszunk? Az emeleten, a földön, és titokban játszunk majd, a sötétben játszunk, halkan. Jó? K., jó lesz? Hiányoztál, K. szagod van, mmm. Úgy várom a keddet, ugye együtt leszünk? A jövő héten csak ketten leszünk itthon. És vigyázol rám, igaz? Úgy vártalak. Boldogat, tetszik? Most már van saját fád. Jaj, képzeld beszélek álmomban, és visítok is. Te horkolsz? Vöcsök vagyok, nééézd.
- Milyen ügyes vagy, cicám. Nem mondom senkinek, dehogy mondom. Tessék. Nincs kedvem pokrócokat, paplanokat rázni ma, és nem játszunk a sötétben, nem szabad. És ö(ü)reg vagyok már ehhez. Együtt leszünk, igen, vigyázok rád. A fa nagyon édes, horkolok, ha fáradt vagyok. Fáradt vagyok, most ne ölelj, ne nyálazz össze, vedd a kezed onnan! Ó.
Bocsáss meg. (Holnap gyűjtök veled bogarakat az udvaron.)
2012. március 28., szerda
Ha.
- Olyan szandált kellene venned, ami jól tartja a bokádat, merthát ne feledd: közeleg a világvége! – mosolygott álmos szemembe, majd rágyújtott a lassan égő Dunhilljére.
- Hülye vagy! – ellenkeztem tündöklő értelemmel, majd magamban még elismételtem párszor: nem, nem, nemnemnem. Egy óvatlan pillanatban aztán már akár magamnak is mondhattam volna, mekkora hülye vagyok, hiszen miért is ne lehetne világvége? Mert nem éltem eleget? Nem lettem világhírű kötéltáncos, és nem tudom, a bűvész hogyan fűrészeli ketté a dobozban pihenő strasszruhás fehérnépet? Nem szívtam bőrszivart és még sohasem esett ki egyetlen nap sem az emlékezetemből? Mert évek óta nem ettem degeszre magam, és nem tanultam meg kérni?
(Ó, ne nevettes, K.)
...
- De tényleg... mi mindent csinálnál, ha tudnád, hogy? Mi lenne az első? – szakított félbe újból.
Még időben , hiszen épp töltetlen pisztolyt tartottam K. tarkójához, tartottam a fejét a víz fölött, majd átvetettem a kötelet a függönyrúdon, hogy időben leszakadhasson, de minimum a mellkasán ugráltam dühöngve.
Ja, és hogy mit csinálnék, ha világvége? Kivennék egy szál cigit a dobozodból, majd hatodik próbálkozásra meggyújtanám, mélyen beleszívnék, és félig nyitott ajkakkal füstöt eregetve mosolyognék bele álmos szemeidbe.