2011. május 19., csütörtök

Budapest, i love you

Mindenki siet, mindenki megy, mindenki senkije mindenkinek. (Magashegyi Underground)

Ez kérem, a nagy T-s társadalmi felelősségvállalás. Nem másért, csak, mert ez is olyan jól hangzik, mint az összes többi ilyen nagyra méretezett, és pátosszal, előszeretettel alkalmazott és hirdetett szó. Emez a köztudatban véres kardként lebeg fölöttünk, lecsapni kész, mégis hihetetlen mennyire nincs jelen a szeles, zsúfolt, zajos utcákon. Köhög a koszos utcanép, éheznek a hontalanok, egy lány meg a feljáró lépcsőjének aljában kificamodott bokáját borogatja.

Persze mindez mintha csak nekem tűnne fel ennyire erőteljesen, a járókelők nekilódulnak a semminek, szabadidejükben egy néma, szúrós szemű tömegegészként talán azzal vigasztalják magukat, hogy ők nem tartoznak abba a bizonyos halmazba, ők már elnézést, de csupán alapjogokkal ellátott élőlények egy zárt, saját kényük szerint alakított világban. Egy valamiféle csoporthoz való tartozásban azonban kompromisszumok lépnek fel, az én akarva-akaratlan igenis felelős mindazokért, akik(-et megszelidített) a kasztjában élnek, ugyanakkor eldöntheti egyéni szerepvállalását meddig és egészen pontosan kikre terjeszti ki. Következő fázisként, szerepének megformálása közepette elkezdi utálni sorstársait, és úgy marad fenn, hogy közben mások buksifejére tapos, és képzeld… néha még ugrál is, magasra elrugaszkodva, hátha hamarabb elér egy-egy szintet, vagy épp ügyességének köszönhetően bátran kihagyhat párat.

Ilyen körülmények ismeretében nyilván jogosan feltehető a kérdés, hogy akkor egészen pontosan kiért, miért, és főként milyen körülmények között vállalunk felelősséget, illetve melyek azok a helyzetek, melyekben a közösségi felelősségvállalásnak kell hogy érvénybe lépnie? Egyszer s mindenkorra le kell tisztáznunk azt is, hogy valóban létezik-e ilyen kegyes szerepkör, vagy csupán betudhatjuk aranyos illúzióként, és ha ezzel megvolnánk, karba tett kézzel élvezhetjük tovább a gondtalan semmittevést.

Egy bonyolult rendszer ez, és nem csak az itteni, jól ismerjük. Körülhatárolt, megformált üres, de teszvesz egyénekkel, kemény, be nem törhető falakkal, ahol a felszín, a plasztikborítás tökéletesen működik, a piszeorrodat megválaszthatod, a mélység pedig ritkaság, és ujjal mutatnak fel rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése