Szívét sötét színektől elkülönítve mossa (már csak azért is, mert a sötét sok festéket kiereszthet magából), illetve az anyag és a megengedett vízhőmérséklet értékek alapján gondosan kiválogatott elemekkel együtt, mindig a fonákjára fordítva. A kisebb darabokat helyezze bele egy párnahuzatba, illetve ahhoz hasonló tárolóba, amely az esetleges elkeveredéstől is megvédi belső értékeit. A gépben vagy a kézzel mosható termékeket csak a megfelelő programmal mossa. Hogy mi a megfelelő program? – szakíthat érdeklődve közbe. Nos, megtalálja feltüntetve a címkén, vagy keressen rá a használati utasításában, az enyémben 61-es oldal, ha jól emlékszem. De azért, ha nem bánja, lapozza csak fel az önét, mert én a múltkor hirtelen felindulásomban kitéptem pár lapot pont ebből a fejezetből, s ügyesen miszlikre is szaggattam, nehogy később még hasznát vehessem. Ha megtalálta, máris folytatnám: zsugorodás legfeljebb öt százalék, de ez természetesen esetenként változó. Tegye ezt hetente, de legalább félhavonta, ellenkező esetben a mosásra szánt hol-mi elkezd poshadni, és talán már sosem távolítható el belőle a mélyre ivódott folt. Amennyiben átesik a ló túloldalára, a darab elnyúlik, kifakul, és használhatatlanná válik. Mosás után mindig teregessen, a legjobb kifeszített lenkötelekre a szabadban, ahol kedvére himbálózhat a hűs, nyári szélben, tudja, mint a brit filmekben a hatalmas lepedők, de nyilván az is megfelel, ha felcsipteti valahova, vagy vállfára helyezi, csak száradhasson.
Ezek egy tisztességes szívtakarítás alaplépései, saját belátása szerint elvehet és hozzátehet még. Vagy épp kiporolhatja, kikefélheti, kifényesítheti, az is megoldás, ha sosem használja, csak hagyja díszelegni a nagymamájától kapott ósdi mogyorófa-szekrényben, és évente egyszer megcsodálja, aztán mérgelődik, hogy már nem fér önbe. Nekem aztán édes mindegy, egészen addig, amíg az automatám nem lesz vízköves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése