2011. május 19., csütörtök

Falaink

Az idős, különböző falazatú (tégla, vályog, vert fal, stb.) épületek nagy többségénél tapasztalható a salétromosodás, vizes, nedves, penészes fal kialakulása. Ez a jelenség általában a lábazat és a falazat közötti bitumenes sávszigetelés, ismertebb nevén kátránypapír hiánya, vagy elöregedése miatt alakul ki. Ilyenkor a tulajdonosok vagy úgy döntenek, hogy más lakóhely után néznek, vagy úgy, hogy mivel tetszetős a környezet – nagy telek, gyümölcsfák, patak, miegymás – hát megtartják azt, s inkább lerombolják a régi házat (úgysem keletre néz, s még ügyes kis emelete sincs), hiszen egy új megépítése kevesebb anyagi befektetésbe kerül. Előfordulhat, hogy némelyek beköltöznek a tökéletlen falú odúba, csak, hogy végre megállapodhassanak, és mivel nem orvosolják kellően, az alapoktól a problémát, évről évre szenvednek annak következményeitől.

Valahogy így néz ez ki bennünk is, amikor önszántunkból szilárd, gondosan elképzelt szerkezetű határépítményt húzunk föl magunk köré. Falakat, a legjobb minőségű vörös téglából, szorosan és nagyon pontosan egymásra helyezve. Egyesek, szerencsés esetben, idővel elmúlnak, néha csak úgy észrevétlen felszívódnak, van, hogy szakképzett lakatos, vagy építész szükségeltetik hozzájuk, de a végén könnyűszerivel betörhetőek. Vannak olyan erős, belénk gyökerezett falaink is, melyeket egyszerűen képtelenek vagyunk elengedni, hiszen hiányuk világképünk újragondolását vonná maga után, és az fájó tud ám lenni, nagyon fájó. Körömmel ragaszkodunk hozzájuk, csákánnyal állunk vagy állíttatunk strázsát eléjük, nehogy már egy betolakodó felbolydítaná a látszólagos, bennünk uralkodó kényszeres rendet. És ha már annyira ragaszkodunk hozzájuk, akkor szeretgetjük, díszítgetjük, levakoljuk, és még virágos tapétát is ragasztunk rájuk, az összesre. Annyira széppé tesszük, hogy életünk részévé válik, amit megcsodálunk, s másokkal is megcsodáltatunk, s még azt sem fájlaljuk, ha észrevétlenül bár, de felemészt a penész. Hogy is vehetnénk észre, mikor a falainkon tespedő foltok nyomokban bár, de elegendő fájdalomcsillapítót tartalmaznak ahhoz, hogy meg se forduljon a fejünkben az, hogy élhetnénk mondjuk… nélkülük?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése